*Jenni szemszöge*

Nem hiszem el!Pedig érthetően elmondtam neki.Nem akartam hallgatózni, de mégis megtettem.Nem tudtam elképzelni hogy mi lenne ha Lou megsértené Sophiet,és ő rám haragudna.Aztá mikor meghallottam hogy jön,gyorsan leültem egy padra.

-Szia!-köszötem

-Szia!Tudom hogy hallgatóztál!És hogy mit gondolsz,de sosem haragudnék rád egy fiú miatt.

-Óóó.Hát oké...Akkor megkeressük a dirit?

-Az irodában van.De idehívnád te? Addig is szeretnék egyedül lenni.-mondta.

-Rendben.-elindultam és szóltam neki.Úgy pattant fel a széből mintha vele történt volna valami.

-De ugye Sophie jól van?-aggodalmaskodott.

-Mindjárt meglátja.

*Sophie szemszöge*

Fájt.Nagyon.Hallottam hogy jönnek úgyhogy bementem a szobába.

-Na mit tudtál meg?

-Sajnálom.Alkoholmérgezésben halt meg.És holnap temetik.-mondta komoran Louis.

-Én elkísérlek!-szólt Jenni.

-Jó,de hogy érünk oda holnapig?!-kérdeztem

-Majd a magángépünkel.-mondta Lou.

-Hogy mivel??!-hitetlenkedtem

-Ömm.Szüval van amit el kéne mondanom.-mondta Jenni.-Szóval Louis híres,és 4 másik fiúval együtt egy bandában játszik.

-Ööö.Oké..Huhh..Ezt még fel kell dolgoznom,de ki vezeti a repülőt?!

-Hát majd Bobo a vezető.De én is elkísérlek titeket!-mondta Lou.

-Rendben gyerekek!Soph,pakolj össze.2 napra elmehettek és reggel 7-kor induljatok el!Én beszélek addig a tantestülettel.-mondta a nagyfőnök.

Másnap a repülőn ülve haladtunk a kis sziget felé.

-Szóval azt mondod nem is tudtad hogy híres vagyok?-kérdezte Lou.

-Nem.

-Hóó.De azért szereted a zenénket?

-Louis!Soha az életemben nem hallottam.

-Ja tényleg.Akkor figy!Ezt hallgasd!Ez a Forever Young. 

-Hűű.Jó hangotok van,és ez nagyon jó.De ezt nem ti írtátok..Már hallottam valahol...-gondolkoztam.

-Nem.De van olyan is!-mosolygott és már ment is tovább a zenelejátszón.

-Hallgattuk a zenéjüket,aztán szólt a pilóta,vagyis Bobo, hogy kapcsoljuk be az öveket mert mindjárt leszállunk. Egyébként tényleg nagyon tetszik a zenéjük!

-Jenni!Kellj már!Megérkeztünk!-nemhiszem el hogy végigaludta az utat.

-Azta!Te itt laksz?

-Laktam.Miért?

-Háát.Szép nagyon!Csak..Olyan pici.

-Igen.Innen látod a végét!-nevettem.-De siessünk.Van másfél óránk.

Megérkeztünk a pici lakásunkhoz,de em akartam bemenni.Megálltam az ajtó előtt,és tétlenül bámultam.Végül Jenni kinyitotta és belökött. Előkerestem anyu egyik régi fekete ruháját.Felvettem és meglepődtem.Egy kicsi fisszafogott,szolid ruhára vártam,de még én is csinosnak találtam benne magam.Amikor lementem Jenninek és Lounak is tátva maradt a szája.

-Mi az?-kérdeztem.

Gyönyörű vagy-mondta Lou,és kitette a karját hogy úgy menjünk a temetésre.Jenni egy ideig szúrós szemmel nézte,de aztán belátta hogy csak barátok vagyunk.

Mikor odaértünk,még volt 5 perc a kezdésig..Nem jön el úgysem senki.

-Kezdhetjük!-mondtam a papnak.

Beszéde közben apura pillantottam.Miért tette ezt magával?Én szerettem.És még szeretem..ondolatmenetemből egy alak rántott ki akit a sír túloldalán láttam meg.Volt barátnőm volt,megbánó képpel.Elfordítottam a fejem és kicsit erősebben szorítottam Louis kezét.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Semmi.Csak fázok..-hazudtam..Ámbár téyleg fáztam.

Levette a zakóját és rám terítette.-Héé.Meg fogsz fázni!-mondtam.

-Nem.Én nem fázok.-mosolygott.

Mikor vége lett a temetésnek,Jennivel otthon pakolásztunk,míg Lou tusolt. Aztán  rákérdezett.

-Ki volt az a lány a temetőben?

-A volt barátnőm.-mondtam keserű mosollyal.

Nem mondott rá semmit.De talán így volt jobb.Csöngettek.

-Kinyitom!-modta Jenni.-Egy fiú az Soph.Téged keres.

-Megyek.-Huhh.Háát.Adam a volt barátom állt előttem talpig feketében.

-Bejöhetek?-kérdezte.

-Gyere-mondtam és leültettem a kanapéra és hoztam mindenkinek egy csésze teát.

-Csak a részvétemért jöttem.Tudom nem vagyunk jóban,de apukádat mindig is nagyon kedveltem és csak ezért jöttem.Már megyek is.

-Rendben.Kikisérlek.-álltam fel..mikor az ajtóban álltunk,megkérdezte hogy megölelhet -e.Mondtam hogy igen.

-Te ki vagy?-kérdezte Lou mikor meglátott minket.

-Az én hibám volt sajnálom....

-Vávávárj!Hogy mi?!!

-A kocsmába ahol ivott én voltam a csapos..És szóltam neki hogy sok lesz,de mégis mindig kitöltöttem neki.

Kész..Itt már sírtam.Sőt.Üvöltöttem.

-Menj el!Most!-modta rezzenéstelen arcal Louis.

Elment.-Köszönöm Lou.-Öleltem meg.

-Nincs mit.-ölelt vissza.

Oldal: 4.fejezet.2.rész
1D Kezdetek - © 2008 - 2024 - onedirection-forever.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat