*Sophie szemszöge*
Húúú.Mikor megláttam Louist, tátva maradt a szám..Nagyon szimpi volt és hát mit ne mondjak,eléggé jól nézett ki!Beljebb jött és rögtön Jenni nyakába ugrott.Aztán félre mentek beszélggetni,úgyhogy leültem zenét hallgatni az ágyamra....Kicsit hangosabban dúdolhattam a szöveget,mert mikor visszajöttek,mindketten úgy bámultak rám hogy az kész.
-Mi a baj?-kérdeztem
-Semmi.-mondták egyszerre.-Nem is mondtad hogy tudsz énekelni!-mondta Jenni.
-Hááát.Az túlzás hogy tudok!Ha nem hallja senki max akkor dúdolok.De az most mindegy.Inkább beszéljünk másról.Lou?
-Jó tématerelés...De egyébként beszélhetünk rólam is..Vagy arról hogy te milyen répát szeretsz?-mondta teljesen komolyan.
-Háát.Akkor inkább a RÉPA! -mondtam nevetve.-Én a sárgát szeretem.Na és te?-kérdeztem
-Mindeggyiket.Egyébként hány éves is vagy Soph?-kérdezte kaján vigyoral,mire Jenni szúrós pillantásokat vetett rá.
-19 leszek nemsokára...-mondtam kicsit pirulva.
Megcsörrent egy telefon.Nem tudtam hogy kié...
-Héé Soph,ez a tiéd!-mondta Jenni.
-De..Neeeeem!Nem ez a csengőhangom!-vitatkoztam
-De mondom hogy a tied!Nézd!-és tényleg.Nem tudtam ki volt az, de felvettem.-Haló.
-Jónapot!Sophie Endersonnal beszélek?-kérdezte az idegen.
-Igen.Kivel beszélek?-kérdeztem
-Öhm.A kórházból hívom.Az apja....
-Hogy mi?Modja mi van???Hm??
-Az apját tegnap ájultan hozták be...És nem tudtuk megnemtei az életét.
A telefon kiesett a kezemből,és arra lettem figyelmes hogy valami koppan.Igen csak hogy ez az én fejem volt.2 percel később az ágyamon fekve bőgtem.Hogy mi?Nem lehetséges.Ekkor Louis nézett le rám.
-Jól vagy?Elejtetted a telefont és sírni kezdtél.Emlékszel hogy mit mondott az illető?-szavai kés ként döftek belém.De elmodtam.
-Az apám.....Meghalt...-És nem bírtam.Megint sírni kezdtem.Lou átölelt és hagyta hogy összekönnyezzem.Majd olyan történt,amit sosem gondoltam volna..
Bocsi hogy rövid lett, de hétvégén hozok újat. Fanni